A fasorban lépkedtek, épphogy kizöldült bokrok és élősövények között. A császári testőrök, az Impera elit gárdadandár katonái, a híres Szalamandrák félrehúzódtak, de végig készen álltak. Tudták, mikor nem szabad zavarni a császárt.
Elmentek a kiürült, lehangoló medence mellett. A Torres császár által ide telepített évszázados ponty két napja megdöglött. Új, fiatal, erős, mutatós nemespontyot telepítek bele, gondolta Emhyr var Emreis, rátűzetek egy keltezett érmet az arcképemmel. Vaesse deireadh aep eigean. Valami véget ért, valami elkezdődik. Új korszak. Új idők. Új élet. Akkor, a fenébe, legyen egy új ponty is.
Gondolataiba merülve csaknem megfeledkezett a lányról, akit karon fogva tartott. Teste melege, gyöngyvirágillata, a Császárság érdeke térítette vissza. Épp ebben a sorrendben.
A
