– Csendesedjetek, derék urak és polgárok! – kiáltotta a gyászos, és széttekerte a pergament. – Ím Anna Henrietta őszeretetreméltósága akarata! Mérhetetlen jóságában, a békeszerződés tiszteletére, amelyet, amint hírül hozták, Cintra városában kötöttek meg, Őszeretreméltósága Julian Alfred Pankratz de Lettenhove vikomtnak, alias Kökörcsinnek, megbocsátja bűntetteit, és megkegyelmez neki a tortúrától…
– Drága Menyétke – mondta Kökörcsin szélesen mosolyogva.
– …egyidejűleg megparancsolja, hogy az említett Julian Pankratz et cetera vikomt haladéktalanul hagyja el a fővárost és a toussaint-i hercegség határait, és soha ne térjen ide vissza, ugyanis Őszeretetreméltósága előtt nem kedves, és Őszeretetreméltósága rá sem tud nézni! Ön szabad, vikomt.
– És a vagyonom? – kiáltott fel Kökörcsin. – H
