Elmosolyodott. Fogai nagyok voltak, erősen előreálltak aránytalan, csapott állkapcsa miatt. Ez okozta, hogy annyira nyammogott.
– Erdőapó nem fél a vándoroktól – ismételte. – Még a rablóktól sem. Erdőapó szegény nyomorult ördög. Erdőapó békés, nem árt senkinek. Hej!
Megint elmosolyodott. Ha mosolygott, úgy látszott, mintha kizárólag elöl lennének fogai.
– És te, kisasszonykám, nem félsz Erdőapótól?
Ciri felkacagott.
– Képzeld csak, nem. Én sem vagyok olyan félős.
– Hej, hej, hej! Ez igen!
Egy lépést tett feléje botjára támaszkodva. Kelpie prüszkölt. Ciri megrántotta a zablát.
– Nem szereti az idegeneket – figyelmeztette az öreget. – És harapni is tud.
– Hej, hej! Erdőapó tudja. Rossz, illetlen a paripácska! És kíváncsi volnék, merről jött a kisasszony? És például merre tart?
– Ho
