Mindkét nő egyszerre dobta le a köpenyét, a tömeg pedig hangos ovációban tört ki. Geralt nagyot nyelt.
A nőkön pókháló vékonyságú, még csípőig sem érő vállpántos fehér ingecske volt. És szorosan testhezálló fodros bugyi. Semmi más. Még ékszer sem. És mezítláb voltak.
Geralt ölbe vette Fringillát, aki meglehetősen buzgón átölelte a nyakát. Felfoghatatlan ámbra- és rózsaillatot árasztott. És nőiességet. Meleg volt, és ez a meleg dárdaszúrásként hatott. Lágy volt, és ez a lágyság perzselte és ingerelte az ujjait.
A puttonyhoz vitték őket, Geralt Fringillát, Kökörcsin a hercegnőt, segítettek nekik belépni a sűrű, szétfröccsenő szőlőfürtök közé. A tömeg rikoltozott.
– Hó, hó!
A hercegnő és Fringilla egymás vállára tette kezét, és így a másikra támaszkodva könnyebben egyensúlyoztak a szőlőm
