– Kérem, kóstolja meg, nagyságos kisasszony ezt a kis vaddisznósonkát. Eh, hogy úgy mondjam… Vannak a birtokaimon fekete mezők, ott, hogy úgy mondjam, bandástul turkálnak.
– Ó.
– Akadnak ott szép példányok, hárommázsásak… Főszezon van… Ha a nagyságos kisasszonynak az a kívánsága… Hogy úgy mondjam, vadászhatnánk közösen…
– Hiszen olyan soká nem időzünk itt. – Milva furcsán, esengően nézett Geraltra. – Mer, nagyságod engedelmével, vóna más dógunk is, mint vadászni.
– Bár – tette hozzá gyorsan, látva, hogy a báró elkomorodik – nagy szívességgel mennék nagyságoddaa fekete vadra.
A báró azonnal felderült.
– Ha vadászatra nem is – jelentette ki vidáman –, akkor legalább magamhoz meghívom. A rezidenciámra. Megmutatom az agancs- és szarvgyűjteményemet, hogy úgy mondjam, a pipákat meg a kardo
