Bent az udvaron csodalények és szörnyek helyett tucatnyi embert látott, akik olyan bűbájos tevékenységekkel voltak elfoglalva, mint a hordók hengergetése, deszkák gyalulása és összeszögelése. Friss fa, friss mész, nem oly friss macskák, megsavanyodott bor és borsóleves szaga vegyült egybe. A borsólevest hamarost fel is szolgálták.
Az úttól, a széltől és a hidegtől kiéhezve sebesen és csöndben ettek. Csatlakozott hozzájuk Fierabras intéző alárendeltje is, akit Simon Gilka néven mutattak be Geraltnak. Két szőke, jó két könyök hosszú varkocsú leányzó szolgált fel. Mindketten olyan beszédes pillantásokat küldtek a vaják felé, hogy az úgy döntött, minél hamarabb neki kell a munkának fogni.
Simon Gilka nem látta a szörnyet. Kizárólag másodkézből tudta, hogy néz ki.
– Fekete volt, huh, mint a
