AZ ÖZVEGY REGGELIJEA takarót Gage-en hagyta Killian – neki nem kellett –, Gage-et pedig ott hagyta, ahol feküdt, egy dombon a közeli patakmeder fölött, valahol Ohio keleti részén. Az ezt követő hónap java részében folyamatosan mozgásban volt, nagyrészt azzal töltve az 1935-ös év nyarát, hogy északkelet felé potyázott a tehervonatokon, mintha még mindig Gage kedvenc unokatestvéréhez tartana New Hampshire-be. Pedig nem így volt. Most már soha nem találkozik a lánnyal. Fogalma sem volt, hová tart.
Egy darabig New Havenben lődörgött, de nem maradt ott. Valamelyik reggel, még sötétben, kiment egy helyre, amiről korábban azt hallotta, hogy ott a sínek nagy ívet írnak le, és a vonatoknak teljesen le kell lassítaniuk, hogy be tudják venni a kanyart. Kiment és várt. Nem rá való méretű, piszkos ölt
