– Kopj le, Bobby – mondta a lány. Elfordult, de Bobby megkerülte, és újra ott állt előtte, nem engedte, hogy faképnél hagyja.
– Ne.
– Fejezd be.
– Nem bírom – mondta Bobby, és hirtelen megértette, hogy dühös a lányra. – Ha Dean nem vicces, valamilyennek akkor is lennie kell. Tudni akarom, milyen.
– Türelmes.
– Türelmes – ismételte meg Bobby. Szíven ütötte, hogy ez lehet a válasz.
– Velem.
– Veled.
– Roberttel.
– Türelmes – mondta Bobby. Aztán egy másodpercig semmi mást nem tudott mondani, mert elfogyott a levegője. Hirtelen úgy érezte, viszket az arca a sminkjétől. Azt kívánta, bárcsak mégis faképnél hagyta volna a lány, amikor erőszakoskodni kezdett vele, vagy elküldte volna a fenébe, vagy akár megütötte volna, azt kívánta, mondott volna bármit, csak ezt ne. Türelmes. Nagyot nyel
