Úgy hevertem, akár szalamandra a kövön – naptól kábán, ébren, de nem magamnál –, aztán hallottam, hogy valaki cipzárt húz fel a szobában. Arra fordultam, és apámat láttam, éppen kinyitotta a komód tetején heverő bőröndöt. A takarók finom susogása felkeltette a figyelmét, és felém fordult. Meztelen volt. A reggeli napfény bronzba öntötte alacsony, tömör testét. Azt az átlátszó, műanyag maszkot viselte, ami előző éjjel a nagyszoba ablakán lógott. Az álarc felismerhetetlenné lapította a vonásait. Üres tekintettel nézett rám, mintha nem tudta volna, hogy az ágyban fekszem, vagy mintha nem is ismerne meg. Vastag pénisze vöröses szőrpárnán feküdt. Gyakran láttam meztelenül, de a maszkkal másvalakinek látszott, és a meztelensége zavaró volt. Rám nézett, de nem szólalt meg. Ez is zavaró volt. Ny