Egyetlen pillantás, és máris nem vagyok olyan nagy barátja ennek a közepénél láthatóan megereszkedett hídnak. Valamikor, még jó régen, a fedett híd tűzoltókocsi-vörös volt, de azóta a korhadás és az eső lehámlasztotta a festék java részét, a helyreállításra kísérlet sem történt, és az előbukkanó faanyag kiszáradtnak, hasadozottnak, összességében: megbízhatatlannak tűnik. A híd belsejében kiszakadt, tartalmukat potyogtató szemeteszsákok vannak széthajigálva. Egy másodpercig tétovázom, közben Mandy nénikém előrelódul. Kelletlenül támolygok utána, nemsokára át is ér, én még be se léptem a híd belsejébe.
A bejáratnál másodszor is megtorpanok. Émelyítően édeskés illatelegy: korhadás- és gombaszag. Keskeny ösvény vezet át a szemeteszsákok kupacai között. Engem megzavarnak a szagok és a félhomál
