Finney nem válaszolt.
– Mit csinálsz ott?
Finney leguggolt a sarokban, dacosan meredt vissza rá.
– Nem hozhatok neked ennivalót – szólalt meg Al. – Várnod kell.
– Miért? Talán van odafent valaki, aki meglátná, hogy ételt visz le az alagsorba?
Mint korábban, Al arca megint elsötétült, a keze ökölbe záródott. Amikor viszont válaszolt, a hangja nem dühös volt, hanem komor és beletörődő. – Nem mindegy? – Finney ezt igennek vette.
– Ha nem ad enni, miért jött le egyáltalán?
Al a fejét rázta, és olyasfajta méltatlankodással nézett rá, mintha nem volna elvárható, hogy megválaszolja ezt az újabb sportszerűtlen kérdést. De aztán vállat vont, és így szólt: – Csak hogy benézzek. Csak be akartam nézni hozzád. – Finney viszolyogva kivicsorította a fogait, ő pedig láthatóan elkedvetlenedett. – Me
