Matteo
A fejem alá támasztom a kezem, a plafont bámulom, és bár tudom, hogy aludnom kéne, mégis kattogok. Taylor ügynök az ajtó túloldalán van, bizonyára alszik már, hiszen hajnali kettő van. Éhes vagyok. Rohadtul. Romeo már számtalanszor kiröhögött, amiért pár pohár sör után meg tudok enni egy fél marhát. Maradt még étel, de nem akarok zörögni, hagyom, hadd aludjon a nő.
Jesszusom, ez is milyen faszság már!
Nem zajongok a saját lakásomban, hogy ő aludhasson. Soha életemben nem érdekelt ilyesmi, most meg úgy viselkedem, mint egy jótét lélek.
Belenyúlt… belenyúlt a lelkembe… Nem az hatott meg, amiket mondott, hanem ahogy mondta. Ugyanaz a tűz lobogott a szemében, ugyanaz az elszántság táncolt minden mozdulatában, mint bennem egykor. Pályakezdőként azt gondoltam, hogy mindegyik rohadékot
