17. fejezetMegköszörülöm a torkomat, hátha ezzel megtöröm a pillanatot, de csak azt érem el, hogy megnyílik az ajka, mintha mondani szeretne valamit. Zubogni kezd az ereimben a vér, bevallom, nem akarom, hogy elmenjen.
– Apám butaságokat beszél…
Mondjuk, te is, te hülye!
Komolyan. Addig volt jó, míg meg sem szólaltam.
– Nem! Igaza van. Nem maradhatunk kettesben. – Körbenéz, mintha azt ellenőrizné, hogy valóban ketten vagyunk-e.
Segítek: igen.
– Nézze, Rajah… Nagyon sajnálom a kínos perceket és mindazt, aminek fül- és szemtanúja volt. Azt hiszem, apám hibázott azzal, hogy idehívta.
– Nem hinném. Maga hibázik, Wallid, ha nem működik velem együtt.
Miért van az, hogy amint a munkájáról beszél, máris magabiztossá válik?
– Nem mondtam, hogy nem működöm együtt. De apám akkor sem járt el
