37. fejezetBillallal nem tudok beszélni, hiába kérek bebocsátási engedélyt, csak azt a parancsot kapom, hogy menjek haza, és tegyem, amit jónak látok. Pár hónap szabadságot kapok, ezért akár el is utazhatok, amennyiben ahhoz van kedvem. Voltaképpen az utazás eszembe sem jutott, de ahogy a felmentő dokumentumomat átveszem, tényleg elönt a vágy, hogy kimeneküljek ebből a közegből. Talán elutazom Khalidék után… Vagy nem is tudom…
Rajah…
Igen, itt van Rajah, és bár az egyik felem messzire menne innen, nem feledhetem, hogy megkértem a kezét.
Talán mindkettőnknek jót tenne, ha pár napig nem beszélnénk vagy találkoznánk. Illene neki köszönetet mondanom, de olyan baromságnak tartom ezt az egészet. Álljak oda elé, és köszönjem meg a védőbeszédét? Úgyis tudjuk, hogy mondhatott volna bárki bármit,
