HARMINCNYOLCADIK FEJEZET
KAZI
– Nahát, nahát, kit találtunk – mondta Priya gúnyos kedveskedéssel. A kését még mindig nem tette el.
Körülvettek: forogva igyekeztem mindegyiküket szemmel tartani.
– A király elől menekülök – magyaráztam. – Már kerestelek benneteket. A családot. Segíteni akarok…
– Hát hogyne – mosolygott Gunner. Halálos volt a mosolya.
– Nem az a helyzet, amire gondolsz. Én nem…
A mosolya egy pillanat alatt eltűnt, az arcát elöntötte a düh.
– A bátyám halott! Erre gondolok! Megölted, és most már akár az egész várost kiirthattad volna!
– Nem öltem meg Jase-t! Életben van! Esküszöm!
Gunner bólintott. A következő pillanatban Mason karja a nyakam köré fonódott, fojtogatón hátrarántott; a kése hegye az oldalamnak nyomódott. Priya remegő kézzel ragadta meg a köpenyem elejé
