Jase tele volt várakozással és tervekkel. És most ez…
A szobát uraló teljes káoszra néztem, közben az ujjamon forgattam a túl nagy pecsétgyűrűt. Ígéretet tettem neki. Most nagyravágyó őrültségnek tűnt. A gőgöm még a királyénál is nagyobb? Mi lesz, ha nem tudom megtartani az eskümet? Mi lesz, ha még Lydiát és Nasht sem tudom megmenteni? Pánik dagadt bennem. Levegőért kapkodva fordultam meg, és kimenekültem. Végigfutottam a folyosón, fel a lépcsőn a napozóterasz felé, ahol utoljára láttam Jalaine-t. Oda menekült, mert ott mindenkitől távol lehetett, ott kizárhatta a világot.
Paxton utánam szólt, hogy álljak meg. Hallottam mögöttem dobogó lépteit. A nyomomban volt, amikor belöktem a napozóterasz dupla ajtaját, de abban a percben a pánikom vak dühvé lobbant. Rávetettem magam, egy falnak lökt
