HARMINCEGYEDIK FEJEZET
JASE
Az istálló egyik sarkában zsúfolódtunk össze, éppen Mije állása mellett. Olyan halkan suttogtunk, hogy az irodában alvó két istállófiú ne ébredjen fel. Nem bírtam haragudni Aleskire, különösen a csontropogtató ölelés után, amit a nővérétől, Imarától kaptam. Benne megvolt mindaz a harciasság, ami Aleskiből hiányzott. Aleskit vékony testalkata kiváló futárrá tette, a magas, izmos Imara ellenben tökéletes patkolókovács lett.
– Kockázatos volt idejönnötök – mondtam.
– Nekem nem – veregette meg Imara a szerszámos tarisznyáját. – Senkiben nem kelt gyanút, ha engem lát idejönni.
Wrent lefoglalta, hogy megcsodálja a tarisznyában becsempészett kincseket – két tucatnyi kicsi, ám rendkívül éles, jól kiegyensúlyozott dobókést, amelyeket könnyen el lehetett dugni. Alesk
