A titkosszolgálatok dolgát mindeközben az is nehezítette, hogy bizonyos szélsőséges figurák ekkoriban már szinte tökéletesen elsajátították a konspirációt. A 2006-os események után ráadásul ezek az emberek egyre kifinomultabb eszközökkel dolgoztak: nem egyet közülük ügyvédek segítettek abban, hogy tudják, meddig merészkedhetnek; ha pedig az utcán balhét provokáltak, akkor a „tudatlan” csőcseléket tolták maguk elé. A 2006-os, sokszor zavargásokba torkolló utcai megmozdulások szervezői telefonon legfeljebb csak arról beszélgettek egymással, hogy hová vonulnak, de ez nem bűncselekmény. A kényesebb témákról sosem telefonon beszéltek, hanem például egy zajos koncerten.
Ezzel együtt a 2006-ig kiépített ügynökhálózat tevékenysége, a zavargások szervezőinek megfigyelése és telefonjaik lehallgatás
