Mindenki nyakig ült a slamasztikában.
Rimner azonban nem csupán beismerő vallomást tett: 1981. június végén beadványt írt a Belügyminisztérium Vizsgálati Osztályának. Ekkor már lezárult az ügy vizsgálati szakasza, de a beadványában Rimner sérelmezte, hogy úgy érzi, a letartóztatása óta tanúsított őszintesége és segítőkészsége mintha nem talált volna visszhangra. „Hosszas gondolkodás azonban meggyőzött annak szükségességéről, ami már régóta jár a fejemben. Nevezetesen az, hogy ezúttal aktív segítségemet is felajánlom, nem csupán passzív közreműködésemet. A kérdésre, hogy miért, csupán annyit tudok válaszolni, hogy azért, mert meggyőződésem, hogy sokat tudnék segíteni” – írta a beadványban, amelyben gyakorlatilag felajánlotta a szolgálatait a belügynek. Megismételte, amit már a vallomásaiba
