Összekaptam magam, és beültem a kocsiba. Meleg volt. Az ablakot letekertem, és a Big FM-re hangoltam a rádiót. Nekem tetsző keleties zenét játszottak. Balkáni, török és arab könnyűzenét. Südi nem lakott túl messze. Lassan vezettem. Volt még időm a megbeszélt időpontig. Hatra kellett odaérnem. Uri halála óta nem voltam gyerektársaságban. Tartottam kicsit tőle. Szerencsére a gyerekek kedveltek, valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva. Felvettem a város ritmusát, az öreg Mercedes kellemes tempóban suhant az úton. Nem zavart, hogy nincs benne klíma. A lehúzott ablakon keresztül csapott az arcomba a szél. Egy pillanatra behunytam a szemem, és otthon éreztem magam, az Albatrosson. A szél az arcomat simogatja, és hasítjuk a vizet. Egy pillanatig tartott, de lám, egy pillanat is elég a boldogsá
