A jarl felvonta a szemöldökét, de nem mondott semmit.
– Cselekedni fogok – ismételte meg a varázslónő. – Már ki is gondoltam a tervet. És te, Crach, segítesz nekem, az általad tett eskünek megfelelően.
– Készen állok – jelentette ki Crach keményen. – Mindenre. A drakkarok a kikötőben állnak. Parancsolj, Yennefer.
Nem bírta ki, hogy ne buggyanjon ki belőle a nevetés.
– Mindig ugyanolyan. Nem, Crach, nem kellenek bizonyítékok a hősiességedre és a férfiasságodra. Nem kell Nilfgaardba hajóznod, és belevágnod a fejszédet az Aranytornyú Város kapujába. Kevésbé látványos segítségre van szükségem. De konkrétabbra… Mi a helyzet a kincstáraddal?
– Tessék?
– Crach an Craite jarl. Az a segítség, amelyre szükségem van, valutában fejezhető ki.
•
Másnap kezdődött, hajnalban. A Yennefer rendelkezé
