– Megsértesz, jarl.
– Alázatosan bocsánatot kérek. Ha tévedtem. Tévedtem?
Hosszan hallgattak, bizalmatlanul méregették egymást. Végül Triss bosszúsan káromkodott, toppantott egyet.
– Ó, az ördögbe is! Hagyjunk fel azzal, hogy egymást az orrunknál fogva vezetjük! Mi a jelentősége annak, ki kit szolgál, ki kivel tart, ki kinek ad hitelt, és mi az indítéka? Yennefer meghalt. Továbbra sem tudni, hol és kinek a hatalmában van Ciri… Mi értelme van ennek a titkolózós játéknak? Nem kémkedni jöttem ide, Crach. Saját kezdeményezésemre jöttem, magánszemélyként. Mert aggódom Ciriért.
– Mindenki Ciriért aggódoik. Szerencsés az a lány.
Triss szeme megvillant.
– Nem űznék ebből gúnyt. Főleg nem a te helyedben.
– Bocsáss meg.
Hallgattak, kinéztek az ablakon, a Spikeroog erdős csúcsai mögé vörösen
