Esterad Thyssen elhallgatott, szusszant egyet, a szónoklat kifárasztotta, megigazította karmazsinvörös hermelin chapeauját, amely egy kicsit az orrára csúszott.
– No, Dijkstra – folytatta. – Mi baja van a királyságodnak? A pénz hiányán kívül, magától értetődik?
– A pénz hiányán kívül – a kém arca megkövült – köszönöm, mindenki egészséges.
– Aha – bólintott a király, a chapeau megint az orrára csúszott, és megint meg kellett igazítani. – Aha. Felfogtam.
– Felfogtam – folytatta. – És tapsolok a gondolatnak. Ha van pénz, minden más bajra lehet orvosszert venni. A feneség az, hogy legyen pénz. Nektek nincs. Ha lenne, nem volnál itt. Helyesen értelmezem?
– Hibátlanul.
– És mennyi kell nektek, csak kíváncsi vagyok?
– Nem sok. Egymillió bizant.
– Nem sok? – Esterad Thyssen túlzó mozdulatt
