– Törődj a saját taknyos orroddal, Esterházy. Ne üsd bele, ahova nem kell, mert még valami be is törheti!
Esterházy, a nyakán lógó síppal játszadozva, félelem és tartózkodás nélkül nézett a fejvadászra, noha alaposan föl kellett emelnie a fejét. Bonhart megpödörte a bajszát, krákogott egyet.
– Én – szólalt meg kissé halkabban, de továbbra is vészjóslóan – nem avatkozom bele a te dolgaidba és üzleteidbe. Csodálod, hogy megkövetelem a kölcsönösséget?
– Bonhart. – A kardkovácsnak szemhéja se rebbent. – Ha itthagyod a házamat és az udvaromat, ha becsukod magad mögött a kaput, akkor tiszteletben tartom a magánéletedet, az üzleti titkaidat, a szakmád jellegzetességeit. És nem avatkozom bele, légy ebben biztos. De az én házamban nem engedem meg az emberi méltóság semmibevételét. Megértettél? A
