Mit mondhatnék? Összevissza ténfergek, a véreredményeket várjuk, látom Glorián, hogy ő is feszeng, úgy látszik, egyikünk sem jó az olyan kapcsolatban, ahol már a szív és a lélek is nyílik. Talán nem is baj, ha vége szakad ennek az összezártságnak…
Győzd meg magad, Robert!
Ő adja fel, amikor leülök, rögtön mellém ereszkedik.
– Hiányozni fogsz.
Képtelen vagyok reagálni. Mit kéne mondanom? Azt hogy „te is”? Idiótán hangzana.
– Még egyáltalán nem biztos, hogy vége a karanténnak.
– Szerinted egyébként lebuktunk?
– Mire gondolsz?
Felém fordul, és elmosolyodik.
– Hát arra, hogy táncoltunk. Rumbáztunk…
Ó, Jézus!
Még az emlékektől is végigszánt a testemen a forróság, úgy dönteném most rögtön hanyatt, hogy annyit sem mondhatna: mukk. De nem tehetem, mert bármelyik pillanatban itt teremhet
