ELŐSZÓ
Mindig is hittem a tündérmesékben. Vártam a pillanatot, amikor betoppan az életembe a saját tündérkeresztanyám, csodás estélyi ruhát varázsol rám, majd elküld a bálba, ahol megismerhetem a szőke hercegemet, akivel boldogan élünk, míg meg nem halunk. Talán túl sokáig hittem, hogy ez megtörténhet. Előbb vagy utóbb, amikor felnövünk, rádöbbenünk, hogy nem léteznek tündérmesék. Nem létezik tündérkeresztanya, varázslatok, sőt még szőke hercegek sem. Hatalmas pofon ér minket, amikor ezzel szembesülünk, de egyszer túl kell esnünk rajta. Nem élhetünk álomvilágban, el kell fogadnunk, hogy mindenért meg kell dolgoznunk. Semmi sem hullik az ölünkbe áldozatok és erőfeszítések nélkül.
Ez a történet erről szól. Álmokról, amelyekért küzdünk. Álmokról, amelyekért küzdenünk kell. Mert ezek nélkül
