2020
DÉL-AMERIKA
A tűz még ég, a piros fényben kémlelem az arcát, ami szelíd és nőies. A karja a feje alatt pihen, a hátizsákja a lábára van húzva, följebb az a vékony pokróc feszül a testén, amit a hátizsákjában szokott cipelni. A haja félig az arcába hullva takarja a szépségét…
Két ujjammal megdörzsölöm a szememet, érzem, hogy változnak bennem a dolgok, és ez baj.
Kurva nagy baj!
Nem véletlenül tilos kommunikálni az alannyal. Ha közel kerülsz hozzá, érzelmeket is táplálsz, és onnantól nem hozol észszerű döntéseket.
Paulhoz fordulok, ekkor látom csak, hogy nyitva a szeme, és engem bámul. Felsóhajt, felül, közben közelebb húzódik. Jó ideig a lángokat bámuljuk, végül kiböki a mondanivalóját, és én gyűlölöm azért, mert valóságossá teszi a félelmeimet.
– Nehogy beleessél, az isten verj
