2020
DÉL-AMERIKA
Elég vicces, ahogy meg tud változni a helyzet. Pár napja még azért fohászkodtam, hogy meg se szólaljon, rám se nézzen, most meg megőrülök attól, ahogy keresztülnéz rajtam és egy kukkot sem szól. Esküszöm, azon agyalok, mivel kéne szóra bírnom. Paul is hangtalanul menetel, nehezen bírom a lelki magányt.
Gloria megáll, majd körülnéz.
– Szerintem már Kolumbiában vagyunk.
– Honnan veszed? – kérdezi Paul.
Közben én is alaposan körbekémlelek, a növényzet sokkal ritkább lett, és feltűnik egy-két tisztás is.
– Hamarosan elérjük az első falut.
Épp itt az ideje. Mennyivel könnyebb lett volna a dolgunk, ha a folyó sodrásával haladunk. Paullal összedobtunk volna egy tutajt, amivel lecsorgunk. Sodrással ellentétesen haladva sajnos ez nem olyan egyszerű.
Egyébként engem feletté
