amelyben a húsvétot megelőző napokban újra felkeressük Boroszlót. Mivelhogy ott sok minden történik, amiről igazán kár volna nem beszélni.
Reggel sűrűn esett, amikor a nap felkelt, réz- és aranyszínű lángokat szórt a boroszlói templomokra. Aranygyapjúként fénylett a Szent Erzsébet-templom főhajója fölötti tető, szemkápráztató fénnyel lángoltak a Mária Magdolna-templom ikertornyai, csillogtak a Szent Miklós-, Szent Adalbert-, Szent Dorottya-, Szent Jakab-, Szentlélek-, Homoki Szűz Mária-templom, mind a harmincöt boroszlói kegyhely kupolái és sisakjai. Égi fényesség tükröződött vissza a hasonlóan örök város nedves tetőin.
Dallamosan szólalt meg a Corpus Christi-templom harangtornya. Boroszló már fel is ébredt, a Schweidnitzi-kapunál megindult a mozgás.
Március huszonegyedike volt, Anno Do
