amely a kezdet.
Elenza, amikor az udvarról patkócsattogást és nyerítést hallott, biztos volt benne, hogy Dzierżka az, hogy a tervezettnél korábban jön vissza a Rachenauéknál tett szomszédlátogatásról. Kiment a küszöbre, le sem vette a kötényét. A lovas láttán elöntötte a forróság. A lába felmondta a szolgálatot, a keze reszketni kezdett.
– Üdv – mondta Reynevan. – Üdv, Elenza.
Elenza egy szót sem volt képes kinyögni. Csak bólintott.
Reynevan leszállt.
Odalépett.
És átölelte. A lány óriási erőfeszítéssel tartotta vissza a sírást. Nem teljesen sikerült, és nem is végig.
Keleten az égbolt elsötétült, zivatar ígérkezett. De itt, fölöttük, Schalkau fölött a nap kitört a felhők közül, fényoszloppal árasztotta el a világot. Reynevan felnézett.
– Édes a világosság – mondta. – És jó a mi sz
