HARMINCÖTÖDIK FEJEZETA vége felé az anyjának nem sok mondanivalója maradt. Lee nem esküdött volna meg rá, mennyire tudott magáról az asszony az utolsó hetekben. Többnyire csak egyetlen szót variált eszelős rikácsolással: – Szomjas! Szomúú-jass! – A szeme kimeredt az üregéből. Lee meztelenül, magazint olvasgatva ült az ágyánál a hőségben. Kora délutánra harmincöt fok volt a hálószobában, a feltornyozott paplanok alatt pedig még annál is vagy tíz fokkal több. Úgy tűnt, az anyja azt se mindig tudja, hogy Lee ott van vele a szobában. A mennyezetet bámulta meredten, gyenge karja szánalmasan hadakozott a takarókkal; mint a víz színén kapálózó fuldokló. Máskor a hatalmas szemgolyó elfordult üregében, esdeklő, riadt pillantást küldve Lee felé. Ilyenkor Lee kortyolt a jeges teájából, és olvasott to
