KilencSion és Natan egy, a város szélén lévő egyemeletes házig kísérték a kopott Tata terepjárót. Egy idősebb férfi vezetett, két másik a platón volt Jomanával. Behajtottak az udvarra.
– Várunk pár percet, majd elsétálok a ház előtt, és belesek a bejáraton. Maradj a kocsiban. Nem akarom sokáig húzni a dolgot – mondta Sion, és letörölte az izzadtságot a homlokáról.
– Rendben. Csak csináljunk végre valamit.
– Nyugi, kölyök. Nem kapkodhatunk, mert nyakunkra hozzuk az egész kibaszott várost.
* * *
Alija nem szerette a gazdáit. Verték, megerőszakolták, nem vették emberszámba. A családja nagyon szegény volt, és eladták a városba szolgálónak egy módosabb családhoz. A gazdáinak volt kocsija, sok kecskéje, birkája és fegyvere. Félt tőlük, bár a rettegés sokkal inkább kifejezi azt, amit érzett.
