Varvara
– Eressz el! Unom, hogy folyton azt hiszed, hogy egy kis virágtól meg gyémánttól minden bűnöd megbocsáthatóvá válik!
Eltolom Vlagyimirt magamtól, szánalmas a viselkedése. Kívülről fújom a menetrendet. Durva, sérteget, aztán jön a drága ajándékaival, amit ha nem értékelek, akkor leordít, hogy milyen hálátlan egy némber vagyok. Ha meg értékelem? Nos, az a menetrend is mindig ugyanaz, mert olyankor két perc elteltével már azt várja, hogy hálásan, szétvetett lábbal várjam őt.
– Be vagy rúgva! – lök rajtam egyet. – Úgy viselkedsz, mint egy lotyó!
Felnevetek, miközben a fordulattól lendülő kezem véletlenül lever egy vázát.
– Ne túlozz! Pár pohár pezsgőt ittam a gépen, próbáltam elfelejteni, hogy milyen idilli a házasságunk.
– Ezért kár volt velem jönnöd! – Elkapja a karom, majd mag
