Tokió környéke, Japán
Aoki reggeli közben végigböngészte az aznapi, március 28-i napilapot, amiből a kedvenc része az utolsó előtti oldalon lévő képregények voltak, amit aznap is különös élvezettel, mosolyogva nézett végig. Aztán az órájára pillantva megette az utolsó falat szusit, vállára vette a laptop-táskát és elindult a munkahelyére.
A vékony testalkatú, szemüveges Aoki Tokió szélén dolgozott egy informatikai cégnél szoftverfejlesztőként, ami nem kizárólag a munkája, hanem az élete is volt. Kiskorától kezdve rajongott a számítógépekért; a teljes hétvégét, sőt a nyári szünet nagy részét is képes volt a monitor előtt tölteni, amit a szülei nem bántak, mivel reggeltől estig dolgoztak, munkamániában szenvedtek. A fiuk legjobb, sőt egyetlen barátja a számítógép volt, ezért szociális képe
