Március 28. (péntek)
Savannah alig várta, hogy reggel felkeljenek a szülei. Ő már hajnalban felöltözött, és megpróbálta lekötni a figyelmét azzal, hogy ruhát keresett magának. Don reggelig nem jelzett vissza, de a lányt most a barátja érdekelte a legkevésbé. Először mindenképpen az anyjával akart beszélni, négyszemközt. Arról, hogy az apjával hogyan viselkedjen, mit mondjon neki és hogyan nézzen a szemébe, még fogalma sem volt.
- Jó reggelt, de friss valaki! - mondta Matt mosolyogva a lányának, amikor Savannah lement a konyhából kiszűrődő zajokat hallva.
- Anya hol van? Szeretnék vele beszélni, négyszemközt - válaszolta a lány, és tudta, hogy uralnia kell az érzelmeit, mert még a vak is láthatta az izgatottságát.
- Rögtön lejön a fürdőszobából. Valami baj van?
- Nem, semmi, csak női d
