– Egyformán hősiesek voltunk – fejezte be Julia Abatemarco. – Egyik félnek sem volt hozzá ereje, hogy hősiesebb legyen. De mi… Mi egy perccel tovább tudtunk hősiesek lenni.
•
– Marti, nagyon kérlek, adj még nekünk egy kicsit abból a csodás bűverődből! Még egy kicsikét, legalább tíz dekát! Ennek a szerencsétlennek a hasa egyetlen nagy adag gulyás, ráadásul rengeteg drótkarika fűszerezi a láncingből! Nem tudok csinálni semmit, amíg így hánykolódik, mint a kibelezett hal! Shani, a francba, tartsd a horgokat! Iola! Alszol, a fenébe is? Fogót! Fooogóóót!
Iola nehezen lélegzett, nagy erőfeszítéssel lenyelte a száját megtöltő nyálat. Mindjárt elájulok, gondolta. Nem bírom ki, ezt nem viselem el tovább, ezt a bűzt, a vér, hányadék, ürülék, vizelet, béltartalom, izzadság, rettegés és halál undor
