Lehajolt, és szinte lendületet sem véve merítette bele a kardját a bejárathoz legközelebbi hordágyon fekvő sebesült mellébe. Egy másik tünde alabárddal szögezte oda a második sebesültet. Az eszméletén levő harmadik sebesült a bal kezével és vastagon befáslizott jobb csonkjával próbálta visszatartani a szúrást.
Shani felkiáltott. Vékony, átható hangon. Elfojtva a legyilkolt rokkant súlyos, embertelen nyögését. Iola a hordágyra vetette magát, testével takarta el a következő sebesültet. Az arca olyan fehér lett, mint a kötés vászna, az ajka önkéntelen remegésbe kezdett. A tünde behunyta a szemét.
– Va vort, beanna! – vakkantotta. – Mert együtt döflek át ezzel a dh’oinéval!
– Takarodj innen! – Rusty három ugrással termett Iola mellett, eltakarta. – Takarodj a sátramból, gyilkos. Hordd el ma
