Bronibor megfordította a lovát, kiegyenesedett a nyeregben.
– Nem hallom! – rikoltotta. – Azt kérdeztem, bassza meg, feszít-e titeket a büszkeség?
A pikások ezúttal, mivel nem volt más választásuk, egyetlen erős hangon ordították, hogy feszít. Jarre is ordított. Ha mind, akkor mind.
– Jól van! – A vajda megállította a lovat az arcvonal előtt. – És most igazodjatok nekem rendesen vonalba! Századosok, mire vártok, az anyátokat? Négyszögbe rendeződj! Első sor letérdel, a második áll! Pikát tarts ki! Nem azt a végét, te ostoba! Igen, igen, hozzád beszélek, te szőrös nyavalyás! Magasabbra, magasabbra a pengét, vénségek! Igazodj, szorosabban, sűrűbben, váll váll mellett! Na, most imponálóan néztek ki! Majdnem mint egy hadsereg!
Jarre a második sorba került. Erősen a földre támasztotta a pika
