– Észrevettem – robbant ki Ciri. – És azt is észrevettem, hogy a sodrás már jó messze vitt minket Tir ná Liától. Ideje evezőt ragadni. Amúgy nem is látok ilyesmit.
– Mert nincsenek. – Avallac’h felemelte a kezét, behajlította a tenyerét, pattintott egyet az ujjával. A csónak megállt. Egy pillanatig egy helyben maradt, majd elindult az árral szemben.
A tünde kényelmesebben terpeszkedett el, szájához emelte a fuvolát, és csak a muzsikával törődött.
•
Este az Égerfakirály vacsorával fogadta. Amikor csupa zizegő selyemben belépett, a király egy mozdulattal az asztalhoz invitálta. Szolgák nem voltak. A király maga szolgálta ki.
A vacsora több mint egytucatnyi féle zöldségből állt. Gomba is volt, főve, sülve, mártásban párolva. Ilyen gombákat sem evett Ciri még sohasem. Némelyek fehérek és
