A segítséged nélkül elpusztulnak, Fecskemadár. Csak te mentheted meg őket.
Yennefer felhasadt és szétvert, vérző ajka hangtalanul mozog. Ibolyaszín szeme izzón villan ki lesoványodott, görcsbe rándult, kínoktól elsötétült arcából, melyre borzas, piszkos fekete hajzuhatag omlik rá. A padló mélyedésében bűzös tócsa, köröskörül patkányok motoznak. A kőfalak átható hidege. A csuklóra, bokára nehezedő bilincs hidege…
Yennefer kézfeje és ujjai egyetlen alvadt vércsomóban.
– Mamácska! Mit tettek veled?
Lefelé vezető márványlépcső. Három lépcsőfok.
Va’esse deireadh aep eigean… Valami véget ér… Micsoda?
Lépcső. Lent vaskosarakban égő tűz. Égő kárpitok.
Menjünk, mondja Geralt. Le a lépcsőn. Muszáj. Így kell lennie. Más út nincs. Csak ez a lépcső. Meg akarom látni az égboltot.
Geralt ajka ne
