– Átkozott másfajúak – krákogott Klaproth. – Koboldfajzatok! Űk itt gazdálkodnak, az igaz ember meg miattuk nyomorog szegényen. Ezeknek még a háború sem árt.
– Egyelőre. – Csuka visszataszító mosolyra húzta a száját. – Jegyezzétek meg, legények, azt a falucskát. Azt a szélsőt, a nyírfák között, rögtön a fenyves mellett. Jegyezzétek meg jól. Ha egyszer oda vágynék vendégségbe, nem szeretnék eltévedni.
Jarre elfordította a fejét. Úgy tett, mint aki nem hallja. Mint aki csak az utat látja maga előtt.
Meneteltek. Milton és Ograbek, a lánckontingenses parasztfiúk új nótába kezdtek. Ez nem volt annyira katonás. Inkább egy kissé pesszimista. Rossz előjelnek is lehetett tartani – kivált Csuka korábbi utalásai után.
Jó emberek, hallgassátok
Halál kínját megtudjátok,
Akár ifjú, akár vén vagy
