Víz csöpögött a falakról, mintha könnyeznének.
– El sem tudom hinni – mondta lassan a korrány. – El sem tudom hinni, hogy valaki ennyire buta lehessen.
Valamennyien rávetették magukat, egy pillanat alatt, kiáltás, szó, parancs nélkül. Elsőként Schweitzer úr rohant fel a hidacskára, kimeresztett karmokkal és vicsorító agyarakkal, amelyek egy farkasnak sem váltak volna szégyenére.
Geralt közel engedte magához, majd egy csípőfordulatot tett, és odavágott, szétzúzva a korrány alsó állkapcsát és torkát. A következő pillanatban máris a hidacskán volt, és egy balkezes csapással rávágott a kilmuliszra. Összegörnyedt, a földhöz lapult, a legjobbkor: a ráugró csillár átrepült fölötte, karmaival alig karcolva a zekéjét. A vaják elugrott a póklárka elől, kikerülte vékony mancsait, amelyekkel az úgy
