– Lovagi esküt tettetek, és kész. Toussaint-ban mindenki, Menyétkét is beleértve, megérti az ilyesmit. Ez itt meg… Tessék. Legyen ez az én hozzájárulásom.
– Kökörcsin. – Geralt átvett a költőtől egy súlyos erszényt. – Nem szenvedünk pénzhiányban. Nem szükséges…
– Legyen ez az én hozzájárulásom – ismételte meg a trubadúr. – A guba mindig jól jön. Azonkívül nem az enyém, Menyétke privát dobozkájából vettem ki ezeket a dukátokat. Mit néztek úgy? A nőknek nincs szükségük pénzre. Mert minek is? Nem isznak, nem kockáznak, a nőzés pedig, a fenébe, hisz ők azok. Na, minden jót! Menjetek, mert elsírom magam. És ha túl vagytok mindenen, visszafelé be kell ugranotok Toussaint-ba, hogy mindent elmeséljetek. És meg akarom ölelni Cirit. Megígéred, Geralt?
– Megígérem.
– Na, akkor minden jót.
– Vár
