Morris pedig tökéletesen normális hangon így szólt hozzám: – Ne menj. Ne kövesd.
Eddie kezdett beficeregni a járatba.
– Eddie! – Megmagyarázhatatlan riadtság tört rám. – Eddie, várj egy percet! Gyere vissza, gyere ki.
– Jézusom, de sötét van idebent – mondta Eddie, mintha meg sem hallott volna. Igazság szerint biztos vagyok benne, hogy nem hallott meg – szinte azonnal süketté vált a hangomra, amint behatolt Morris labirintusába.
– Eddie! – kiáltottam. – Ne menj be oda!
– Ajánlom, hogy bentebb legyenek ablakok – mormolta Eddie… igazából magában beszélt. – Mert ha rám jön a klausztrofóbia, felállok, és szétszaggatom az egész kurva tákolmányt. – Mély lélegzetet vett, és kifújta. – Oké. Gyerünk.
A fekete függöny visszahullott a lábára, és Eddie eltűnt szem elől.
Morris elengedte a karom
