JOBB, MINT OTTHONApám benne van a tévében, és pillanatokon belül megint kiállítják egy meccsről. Látom. A Detroiti Tigrisek stadionjában jelen lévő szurkolók egy része is tisztában van a dologgal, amit otromba, elégedett kiabálással jeleznek. Akarják, hogy apámat kiállítsa a bíró. Várják, hogy megtörténjen.
Azért gondolom, hogy apámat ki fogják állítani, mert a főbíró próbálna egérutat nyerni előle, de apám követi, bármerre megy. Apám a jobb keze összes ujját a nadrágja elejébe gyömöszölve járkál, közben a ballal ingerülten hadonászik a levegőben. A műsorközlők önfeledten csacsogva magyarázzák az otthoni nézőknek, mit igyekszik apám elmondani a bírónak, és amit a bíró juszt sem hajlandó meghallani.
– A játék alakulásából sejthető volt, hogy – inkább előbb, mint utóbb – elszabadulnak az i
