– Később majd megmutatom – felelte, és Max nézte, hogy kivesz egy ezüstkulcsot a mellénye zsebéből, és bedugja a pinceajtó zárjába. Addig a pillanatig Max a kulcs létezéséről sem tudott.
Max egész délután résen volt, folyton a pinceajtó felé lesett, nyugtalanította az apja ígérete: Később majd megmutatom. A vacsora alatt Rudyval nem beszélhettek róla, nem találgathatták, miről fog beszámolni, és utána sem beszélhettek, amikor a konyhaasztalnál maradtak a tankönyveikkel. Az apjuk általában korán visszavonult a dolgozószobájába, és másnap reggelig nem is látták. Ezen az estén azonban nyugtalannak tűnt, ki-be járkált, elmosott egy poharat, megkereste az olvasószemüvegét, és végül meggyújtott egy lámpást. Megigazította a kanócot, hogy csak egy kis vörös láng rebegjen az üvegbúra alján, és let
