– Lassan, Max, nagyot… – kiáltotta az öccse. …és belendült az ablakon. – …lehet esni – fejezte be Rudy. Max persze már járt az apja dolgozójában (Abraham néha behívta őket „beszélgetni”, ami azt jelentette, hogy ő beszélt, és a fiúk hallgatták), de még sosem érkezett az ablakon át. Előrebukott, ijedten pillantotta meg a padlót jó egy méterrel lejjebb, és rájött, hogy fejre fog esni. A látótere szélén észlelt egy kis kerek asztalt az apja egyik fotelje mellett, és odakapott, hogy megtörje az esést. A lendület közben vitte előre, és az utolsó pillanatban oldalra fordította a fejét, így az esést főként a jobb válla fogta fel. A kisasztal megperdült, felborult, minden lepotyogott róla. Max durranást és üvegtörést hallott, ami jobban fájt neki, mint a fejében vagy vállában érzett sajgás. Ru