ABRAHAM FIAIMaximilian kereste őket a kocsiszínben és a marhaistállóban, de még a forrás fölé eszkábált bódéba is benézett, noha szinte első pillantásra tudta, hogy nem fogja őket ott találni. Rudy nem bújna ilyen helyre, ami nyirkos és hűvös, nincs ablaka, így aztán világosság sincs, olyan helyre, aminek denevérszaga van. Túlságosan hasonlított egy pincére, és Rudy le se ment a pincébe odahaza, ha nem volt muszáj, mert félt, hogy az ajtó becsapódik mögötte, és csapdába esik a fojtogató sötétben.
Max a pajtát hagyta utoljára, de ott sem találta meg őket, és amikor beért a hátsó udvarra, megdöbbenve látta, hogy már leszállt a szürkület. Nem is gondolta volna, hogy ilyen későre jár.
– Elég volt a játékból! – kiáltotta el magát. – Rudolf! Mennünk kell! – Csak éppen a „volt” úgy hangzott a s
