Hirtelen, váratlanul találtak rá a hullára, egyszer csak rájuk nézett a borókabokrokban fekete szemüregeiből. Egy kiszáradt fáról, amellyel látszólag egybeolvadt. Első látásra éppen úgy nézett ki – mintha az ember és a fa együtt halt volna meg. Egyidejűleg. Mintha a halál pillanatában összenőttek volna. Jason Rivet hevesen reszketett.
Persze, javította ki magát gondolatban, nem lehet az igaz, az a közös meghalás. A fa fehér volt, jóformán egyáltalán nem volt rajta ág, csúnya volt, korhadt, csonka, hatalmas repedések szaggatták – világos, hogy már nagyon, nagyon régen pusztult el. Az az ember, akinek a maradványait a fára feltűzték, bizonyosan később halt meg. Ugyancsak régen, de később.
– Hogy az ördög… – szólalt meg Adam Stoughton, de el is hallgatott. William bácsi a nyeregből kihajolv
