12. fejezetSaliha leteszi elém a teát, és elmosolyodik.
– Zavarok, öcsém?
Uhhh…
A kezem meglendül ijedtemben, felborítom a teát, mire a forró folyadék az ölembe ömlik. Eddig bírom káromkodás nélkül:
– Faszomat!
A levegő megáll, Saliha próbálja felitatni a teát, egy kendőt dob az asztalra, és hozzám ugrik, de odébb tolom őt. Billal egy szánakozó mosollyal az arcán áll az étkező ajtajában.
– Le kell szoknod a csúnya beszédről!
Beljebb indul, a tekintete olyan mélyen fúródik Saliháéba, hogy az először kihúzza a derekát, majd lesüti a szemét, és összefonja a kezét a teste előtt.
– Billal! Béke!
– Na, ez így mindjárt jobb. Salem, Wallid! – Megölel, miközben a testét távol tartja tőlem, hogy ne érjen a maszatos tobémhoz. – Sürgős beszélnivalóm van veled.
– Szólhattál volna, hogy jönni
